Az elektronparamágneses rezonancia (EPR) egyfajta mágneses rezonancia technológia, amely párosítatlan elektronok mágneses momentumából származik. Használható az anyagok atomjaiban vagy molekuláiban található párosítatlan elektronok minőségi és mennyiségi kimutatására, feltárására. A környező környezet szerkezeti jellemzői. A szabad gyökök esetében az orbitális mágneses momentumnak szinte nincs hatása, és a teljes mágneses momentum nagy része (99% felett) hozzájárul az elektron spinéhez, ezért az elektronparamágneses rezonanciát "elektron spin-rezonanciának" (ESR) is nevezik.

Az elektronparamágneses rezonanciát először E·K·Zavois volt szovjet fizikus fedezte fel 1944-ben MnCl2-ből, CuCl2-ből és más paramágneses sókból. A fizikusok először ezt a technikát használták bizonyos összetett atomok elektronszerkezetének, kristályszerkezetének, dipólusmomentumának és molekulaszerkezetének tanulmányozására. Az elektronparamágneses rezonancia mérések eredményei alapján a vegyészek tisztázták az összetett szerves vegyületek kémiai kötéseit és elektronsűrűség-eloszlását, valamint számos, a reakciómechanizmussal kapcsolatos problémát. Amerikai B. Commoner et al. Az elektronparamágneses rezonancia technológiát először 1954-ben vezették be a biológia területére. Megfigyelték a szabad gyökök jelenlétét egyes növényi és állati anyagokban. Az 1960-as évektől a műszerek folyamatos fejlesztésének és a technológia folyamatos innovációjának köszönhetően az elektron-paramágneses rezonancia technológiát alkalmazzák a fizikában, a félvezetőgyártásban, a szerves kémiában, a komplex kémiában, a sugárzási kémiában, a vegyészetben, a tengeri kémiában, a katalizátorokban, a biológiában, ill. biológia. Széles körben alkalmazták számos területen, mint például a kémia, az orvostudomány, a környezettudomány és a geológiai kutatás.