A nukleáris mágneses rezonancia (NMR) egy magspecifikus (nukleáris) spektroszkópia, amely messzemenően alkalmazható a fizikai tudományokban, a kémiában és az iparban. Az NMR nagy mágnest (mágneses) használ az atommagok belső spin-tulajdonságainak vizsgálatára. Mint minden spektroszkópia, az NMR is elektromágneses sugárzást (rádiófrekvenciás hullámokat) használ a nukleáris energiaszintek közötti átmenet elősegítésére (rezonancia).

Napjainkra az NMR kifinomult és erőteljes analitikai technológiává vált, amely számos alkalmazást talált a tudományos kutatás, az orvostudomány és a különböző iparágak számos területén. A modern NMR spektroszkópia a biomolekuláris rendszerekben való alkalmazásra helyezi a hangsúlyt, és fontos szerepet játszik a szerkezetbiológiában. Az elmúlt két évtizedben a módszertan és a műszerezés fejlődésével az NMR a biomakromolekulák elemzésének egyik legerősebb és legsokoldalúbb spektroszkópiai technikájává vált.

Az NMR-mágnes vitathatatlanul az NMR-spektrométer legfontosabb része. Az NMR mágnes a magmágneses rezonancia spektrométer rendszer egyik legdrágább alkatrésze. Az NMR mágneses technológia az NMR kifejlesztése óta jelentős fejlődésen ment keresztül. A korai NMR-mágnesek vasmagos állandó vagy elektromágnesek voltak, amelyek 1,5 T-nál kisebb mágneses teret hoztak létre. Ma a legtöbb NMR-mágnes szupravezető típusú.